Krémes

krémes receptje

– Nem igaz, hogy nem sikerül! – csapta oda Rita a habverőt a konyhapultra. A sűrű sárga lé beterítette a csempét.

Leült egy székre és hosszan bámulta a franciakockás füzetlapokat.

 

Tíz éve itt van a szekrényében, és még egyszer sem sütött semmit a receptek alapján – merengett el. Pedig mennyit harcolt érte a testvéreivel, hogy az övé legyen.

Amikor az édesanyjuk megbetegedett, jobban összetartottak, mint valaha. Rájuk nem jellemző módon viták nélkül, hatékonyan szervezték át az életüket, hogy mindig legyen valaki vele. Amikor elment, közösen intézkedtek a temetésről, még azon sem szólalkoztak össze, melyik urnát válasszák. Pedig addigi életükben folyamatosan jelen voltak az apró szurkálódások, a versengés az elfoglalt szülők figyelméért. Azon az őszi napon végtelenül higgadtak lettek, többé nem volt miért megküzdeni.

A temetés után a családi házban a férjeik értetlenül nézték, ahogy kedves feleségeik marakodó kislányokká változnak. Képtelenek voltak megegyezni a hagyatékon. A telek, a ház, a bútorok könnyen mentek, hiszen korábban már csendesen felosztották egymás között.

Az utolsó napokban, amikor órákig tehetetlenül ücsörögtek a kórházi folyosókon eldöntötték, hogy ők bizony nem lesznek olyanok, akik a szülők halálakor elfordulnak egymástól. Velük az nem fordulhat elő. Nincs az a pénz, ami annyit érne, hogy összevesszenek, ne beszéljenek egymással, mint a felmenőik közül oly sokan.

Ennek ellenére, amikor eljött a napja, hogy kipakolják a szekrényeket, kirobbant a feszültség. Mindenki ugyanazt akarta az anyjuk konyhájából. Azt képzelték, ha birtokukban lesznek a tárgyak, akkor megszerzik a tudást is.

A férjek mindent elkövettek, hogy megoldják a helyzetet, nem is értették, hogy lehet vérre menni egy szakadozó kockás füzet, egy csorba pöttyös bögre és egy lepattogzott zománcú tepsi miatt.

Petra férje zárta le a vitát, azzal,  hogy húzzanak sorsot. A papírfecniknek köszönhetően végül a kedélyek elcsitultak, de a feszültség ott maradt. A nővérek hazamentek és a megszerzett trófeákat saját konyhájukban helyezték el.

Amikor egymáshoz mentek látogatóba, a tárgyak látványa újra és újra felidézte azt az ominózus napot. Nem akartak rá emlékezni.

Ahogy teltek a hónapok, egyre ritkultak a találkozások, ők a munkára, a gyerekekre, férjeik elfoglaltságára hivatkozva hagyták.

A kockás füzet bekerült Rita konyhaszekrényébe, a többi soha ki nem nyitott szakácskönyv közé.

Petra a bögrét mérőeszköznek használta, erre emlékezett még lánykorából. Amikor a kisfia véletlenül lelökte és letört a füle, inkább a vitrin legmélyére rejtette, nehogy végképp összetörjön.

Panni a tepsiben gyakran sütött, egészen addig, míg le nem cserélte a gáztűzhelyét. A modern légkeveréses sütőbe nem fért be, így évek óta a kamrapolc legmélyén porosodott.

Rita letörölte a könnyeit, és újra böngészni kezdte a kockás lapokra írt macskakaparást, majd rákeresett a neten a problémára.

Az “elrontott krémes” címszó alatt számtalan lehetőséget olvasott, mi okozhatja, hogy nem áll össze a tészta. Például, ha kimarad egy hozzávaló, ha rosszul mérik ki a lisztet, a cukrot, vagy a folyadékot. Ha nem megfelelő méretű a tepsi, akkor előfordulhat, hogy néhány milliméterrel vastagabb, vagy vékonyabb lesz, és már oda is az egész.

Csalódottan dobta le az asztalra a telefont, majd egy pillanat múlva felkapta és beszélni kezdett.

– Petra, megvan még a pöttyös bögre? – tért rögtön a lényegre, mihelyst a nővére felvette a telefont.
– Ne mondd, hogy még mindig ezen lovagolsz ennyi év után, hogy jutott eszedbe, pont május első vasárnapján ezzel jönni…
– Higgadj le és hallgass végig! – vágott a szavába Rita. – Krémest szeretnék sütni, de nem jön össze.
– Oké, viszem, és hívom Pannit is – enyhült meg a középső lány, ahogy végighallgatta húgát.
Egy óra múlva összedugták a fejüket a kifakult rózsaszín füzet felett. Ott volt a letört fülű pöttyös bögre és a lepattant zománcú tepsi is.

– Nem áll össze a tészta, az egész egy folyékony trutyi lesz – mutatta Rita az óriási keverőtálat.
– Biztos minden hozzávalót beletettél? – nézett bele Petra.
– Mindet, többször le is ellenőriztem. Semmit nem hagytam ki.
– Te mindent összekevertél? – szörnyedt el Panni.
Összenéztek és röhögni kezdtek. Anyu kockás füzete, amibe rengeteg receptet gyűjtött össze, csak a hozzávalókat tartalmazta. Az elkészítés módját feleslegesnek tartotta leírni, az egyértelmű volt. Neki.

Ritát gyerekkorában nem érdekelték a konyhai dolgok, nem vett részt a sütésben, csak az evésben. Panni mindig kuktáskodott, így pontosan tudta,  hogy a recept alsó sora már nem a tésztába való, hanem a krémbe.

Hamarosan szúrós szag töltötte be a lakást, csattogott a habverő, rotyogott a krém. Két óra múlva elégedetten szemlélték az eredményt. Tökéletes lett, majdnem olyan, mintha édesanyjuk sütötte volna.


Ítélet

– Fapina! – vágta oda a srác, majd felhúzta a nadrágját.

Otthagyta a reszkető, félmeztelen lányt az ágyon és kibontott egy üveg sört. Meghúzta, majd letette az asztalra.

– Idd meg és húzzál innen, nehogy nekem itt összehányj valamit.

– Nem kell a kurva söröd, te rohadék! – köpte le a lány minden bátorságát összeszedve. Tudta, hogy a pofont nem úszhatja meg, de mégis meg kellett tennie. Nem tűrt tovább, még akkor sem, ha ez azzal jár, hogy az utcán kell töltenie az éjszakát. Már csak néhány óra és felszállhat a hajnali vonatra. Addig meg kihúzza valahogy egy kocsmában, még van nála valamennyi pénz, a jegye már megvan.

Ezeket gondolta, miközben látta a kezet, ahogy…

Folytatás a Minerva Capitoliuma Magazinban


Utazás

– A francba! Tudtam, hogy átver! – csapta oda az asztalhoz Judit az egeret, úgy hogy a vele szemben ülő kolléganője felkapta a fejét.

– Mi történt? Nem kaptad meg a prémiumodat? – Magdi el sem tudta képzelni, mi más boríthatta ki ennyire Juditot a legnagyobb hajtás közepette.

Nem tudta, hogy miközben a kolléganője villámgyorsan ütötte a számokat az Excel táblázatba, átlag három percenként csekkolta a Facebookot.

„Kovács Tibor bejelentkezett itt: Panoráma Bisztró’ – olvasta a kezdőlapján.

– Átvert a szemét! Azt mondta üzleti ügyben Bécsbe megy, a főnöke küldte egy fontos tárgyalásra – tört fel belőle a zokogás.

– És? Mi történt? Szólj már valamit!  – állt fel Magdi egy papírzsebkendővel a kezében.

Folytatás a Minerva Capitoliuma magazinban


Egyszer volt, hol nem volt…

Az előző (2016. 2.) számban megjelent könyvheti beszámolóm lezárásához tartozom egy történettel. Íme:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyvesbolt és egy könyvtár. Az ott dolgozók a könyvek szerelmesei voltak, tudták, hogy az olvasás milyen fontos ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat.

Elhatározták hát, hogy segítenek szomorú, beteg gyermekek napjait vidámabbá tenni. Összefogtak, és bevonva a város apraja-nagyját könyvgyűjtési akciót hirdettek a kórház kis betegeinek.

A nagy nyári könyves ünnep idején az emberek adakozók voltak, és száznegyven könyv gyűlt össze. Ezt még megtoldották a saját könyveskamrájuk mélyén lapuló olvasnivalókkal is, így százhatvan példány került a dobozokba. Az egész rakományt kocsira pakolták, és meg sem álltak a gyógyítókig.

Útjukat jó nagy hírverés kísérte, hiszen nem mindennapi esemény volt ez. Beszámolt róla az újság, két rádió, a helyi és az országos televízió is, az utóbbi élő adásban. Szó se róla, volt miről beszélni, csuda jól mutattak a könyvek az újonnan átadott gyermekosztály szép polcain.

A kis betegek, a nővérek és az orvosok is nagyon megörültek a sok színes mesekönyvnek. Végre jobban fog telni az idő a bezártságban! Még a nagyobbak is felkapták az ujjukat a telefonjukról és a levegőben felejtették, amikor meglátták, hogy mit hoztak a foglalkoztató terembe.

A könyvesboltos és a könyvtáros megbizonyosodván, hogy valóban nagy meglepetést és boldogságot okoztak az ajándékkal, megfogadták, hogy ezentúl minden évben fognak gyűjteni és adományozni.

Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána:

http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=39017

Szereplők:
Hetényi Géza Kórház Gyermekosztálya
Libri Könyvkereskedelmi Kft. Szolnoki Könyvesboltja
Verseghy Ferenc Könyvtár

A cikk megjelent: Kaptár, XXV. évf. 3. sz. p. 8.


Könyvtárat avattunk

2017. február 11-én átadtuk az olvasóknak a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársainak szakmai segítségével, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtári Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával megújult a tiszainokai könyvtárat.

Hét éve jártam utoljára a tiszainokai könyvtárban, akkor a kis hely és a rossz körülmények ellenére is gyerekek voltak ott, akiken látszott, hogy otthon érzik magukat. Sokáig tartottam attól, hogy ha csökken a lakosságszám, akkor a könyvtárra is pusztulás vár. Sajnáltam a gyerekeket, akik anyagi okokból nem juthatnak korszerű könyvtári ellátáshoz. Aztán 2013-ban létrejött az együttműködés a falu és a megyei könyvtár között, és lassan elkezdődött az átalakulás, majd eljutottunk a teljes megújításhoz.

A terek átalakítását, festését az önkormányzat vállalta, a bútorokat, kiegészítőket pedig KSZR támogatásból a megyei könyvtár finanszírozta. Farkas Erzsébet a megyei könyvtár módszertani munkatársainak távsegítségével, de mégis egyedül varázsolta széppé ezt a helyet, és viseli gondját, mint egy igazi könyvtáros.

A megnyitó napján nagy volt a nyüzsgés a településen, megtelt a nagyterem, mindenki kíváncsian várta, milyen is lett a „falu új nappalija”. Az esemény fontosságát jelzi, hogy az átadó ünnepségre eljött Berecz Zsolt, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Közgyűlés alelnöke, illetve Boldog István országgyűlési képviselő is.

Az óvodások, iskolások verset mondtak, a Martfűi Damjanich János Szakképző Iskola diákjai zenés-táncos, verses műsorral készültek.

A nemzeti színű szalag átvágásakor tele volt a kis könyvtár a vendégekkel, öröm volt nézni a gyerekeket, ahogy birtokba vették a számunkra kialakított baglyos szőnyeges sarkot, dédelgetve a megnyitón kapott Könyvtármacit.

Dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója írta, egy amerikai közkönyvtáros szavait idézve, hogy „A feladatunk annak biztosítása, hogy senki ne menjen el úgy a könyvtárból, hogy ne vigyen magával valamit a kezében, a fejében vagy a szívében – legyen az egy könyv, egy információ vagy egy kellemes érzés.”

Biztos vagyok abban, hogy a megnyitóról mindenki hazavitt valamit. Én a bizonyosságot, hogy Inokán a könyvtár, a kultúra, a közösség megmarad, sőt folyamatosan fejlődik.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 1. sz. p. 7.


Ott, ahol még sosem volt…

2017. június 14-én délután szokatlan nyüzsgés volt Hunyadfalván az Árpád úton. A könyvtár a hónapokig tartó munkálatok után végre újra kinyitott, a falu apraja-nagyja ott gyülekezett, hogy végre lássák a végeredményt.

Az önkormányzat által megszépített épületbe a Nemzeti Kulturális Alap és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával új bútorok, eszközök, dokumentumok kerültek. A gyerekeket játszósarkot, a felnőtteket olvasófoteleket vehettek birtokba.

Polgármester asszony megnyitó beszédében elhangzott szavai megerősítették, hogy a megyei könyvtár, illetve a KSZR nélkül, a falu saját erejéből erre nem lett volna képes.

A mindössze 5,3 km2 nagyságú településen mintegy 214 fő lakik, a könyvtár az egyetlen hely, ahol a totyogó kisgyermektől kezdve az érettségiző kamaszon keresztül az idős nénikig mindenki megtalálja a maga örömét.

A megnyitón Sás Károly, a Csillaghúr könyvek szerzője, zeneszerző tartott kicsiknek és nagyoknak felejthetetlen élményű interaktív műsort.

Az előadás után a gyerekek még sokáig „fogva tartották” a művész urat, eszközeit, bábjait csodálva. A felnőttek is maradtak, kényelmesen eszegettek, beszélgettek. A kamaszok újra kisgyerekké váltak, amikor az óriási plüss könyvtármacit megkaparintották. Ölelgették, pózoltak, fotózkodtak vele, sőt azonnal posztolták is a közösségi oldalon.

Kollégáimmal a háttérből jóleső érzéssel figyeltük ezt a nyüzsgést.  Látszott, a lakosok otthon érzik magukat a könyvtárban, nem csak az ünnepség, a vendégek kedvéért jöttek el. A csillogó gyerekszemek, beszélgető, kacagó felnőttek láttán ismét megerősödött bennünk az érzés, hogy van értelme a munkánknak, igazi értéket hoztunk létre.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 2. sz. p. 10.


Egy csöppnyi Skandinávia

Nagy izgalommal vártam, hogy végre láthassam a megújult Rákócziújfalui Könyvtár és Információs Közösségi Teret.

A Nemzeti Kulturális Alaptól nyert 2.204.775 Ft támogatásból teljesen modern stílusban rendezték be a könyvtárat. A svéd, illetve a dán üzletláncokból szerezték be a bútorokat, kiegészítőket. A pályázati forrást a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer állami támogatásából egészítette ki a Verseghy Ferenc Könyvtár.

Amikor 2017. október 19-én beléptem a könyvtárba, ott szinte olyan kép fogadott, amit legutóbb májusban, a dániai utazásomkor láttam. Modern bútorok, merész színválasztás, letisztult könyvállomány. Így lehetne leginkább összefoglalni a benyomásokat.

A megnyitóra érkező, korábban rendszeres olvasók ámulatát öröm volt nézni. Szinte félve ültek rá a vadonatúj székekre, a gyerekeket is biztatni kellett, hogy nyugodtan heveredjenek le a babzsákokra, azért vannak. A legapróbbakat saját birodalom várta, színes kis asztalokkal, székekkel, alacsony polcokkal, nekik való új mesekönyvekkel.

Az anyagi forrás önmagában nem lett volna elég, hangsúlyozta Bartus Gábor intézményvezető a beszédében. Kellett hozzá a település közösségének összefogása is, akik sokszor önkéntes munkában, szabadidejükben dolgoztak, hogy megszépüljön a hely.

Az ünnepségen Dr. Bene Ildikó országgyűlési képviselő – aki maga is aktív könyvtárlátogató -, szívből jövően beszélt az olvasás értékéről. A gyerekekkel közös esti mese olvasása meghitt családi percei alapozzák meg a későbbi olvasni szerető, iskolában könnyebben tanuló fiatalt, a majdani sikeres felnőttet.

Egymástól függetlenül szinte ugyanazokkal a gondolatokkal készültünk az megnyitóra. Képviselő asszony szavaira rímelt az általam kiválasztott Müller Péter idézet:

„Olvasni nem azért érdemes, hogy műveltek, hanem hogy gazdagok legyünk. Egyetlen életünkben sok életet élhetünk. Megtapasztalhatjuk, mi a hatalom, a bukás, a magány, a születés és a halál; egy férfinak milyen nőnek lenni, és fordítva, egy nő átélheti a férfilélek titkos érzéseit és gondolatait. Láthatod, hányféle hiedelem mozgathat egy embert, leleplezheted hazugságaidat, és fölfedezheted a saját életed értelmét.”

Idén ezt volt a negyedik település, ahol részem lehetett ebben a felemelő élményben. Leírhatatlan érzés látni, ahogy egy kis alföldi községben a XXI. századi Európához méltó színvonalú könyvtári szolgáltatáshoz jutnak a lakosok.

Kollégáimmal folyamatosan azon dolgozunk, hogy ezt a számot tovább növeljük, hiszen egy megújult, tiszta környezetbe, új bútorok és könyvek közé szívesebben jönnek be az emberek. A sok pakolásnak, selejtezésnek, szervezésnek idénre még nincs vége, hamarosan egy újabb kistelepülés gyermekeinek okozhatunk örömet egy óriási Könyvtármacival.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 3. sz. p. 1-2.


Mosolyogj, ez Ünnep!

Beszámoló a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok szolnoki eseményeiről

 

Különleges szélforgók lepték el Szolnokot június 9-11 között. Ekkor zajlott a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok rendezvénysorozat.

A bordó – fehér, verseghys Szélforgó a téren– libris szélforgók ötletét az az új együttműködési megállapodás adta, ami a Libri Könyvkereskedelmi Kft. és a Verseghy Ferenc Könyvtár között jött létre, az olvasás népszerűsítéséért. „A könyv a közös szenvedélyünk”, hirdették a szintén erre az alkalomra készíttetett színes szilikon karkötők is. Minden kedves résztvevőt megajándékoztunk ezzel, ha kitöltötte a könyves totót a Kossuth téren a könyvtári sátornál. Az idén először nem a Damjanich János Múzeum udvarában volt a könyvárusítás és a program sorozat, hanem kint a rendezvénytéren. Műfűvel, babzsák fotelokkal, napernyőkkel tettük kellemessé a családok ott tartózkodását.

Látogatókban nem volt hiány, összesen több mint 1200 felnőtt és gyermek vett részt a rendezvényeken. A hagyományos író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, mesezenekari koncert, mesemondás mellett szabadtéri családi ügyességi játékok, kézműves foglalkozás, arcfestés, valódi lovagi bemutató színesítette a könyves ünnepet a városban. Vendégeink voltak: Lázár Balázs, Jandácsik Pál, Bistey András, Bernáth József, Bán Mór, Szele György, Mechler Anna, Kemény Zsófi.

Gyermekkönyvgyűjtési akciót is rendeztünk, egész héten vártuk a felajánlásokat használt, de még jó állapotú könyvekből. Aki adott, kapott egy 20 %-os vásárlási kupont. Az összegyűjtött könyveket a Hetényi Géza Kórház Gyermekosztályának fogjuk eljuttatni. Az ajándékok átadásáról, a gyermekek öröméről a következő alkalommal adok hírt. A megyei megnyitóra hagyományosan idén is az országos megnyitó előtti napon, június 8-án került sor, ezúttal egy KSZR-es könyvtárban, Jánoshidán. A településen színvonalas szakmai program és kiváló vendéglátás várta a megye településeiről érkező kollégákat, illetve az érdeklődő helyi lakosokat. Az iskolások vidám műsora után Péterfi Rita megyei hálózati vezető (Pest Megyei Könyvtár), olvasásszociológus inspiráló prezentációja következett: Gyakorlati példák az olvasásfejlesztésre itthon és külföldön címmel. Köszönet illeti a könyvtár és a faluház minden munkatársát, valamint a Területi Szolgálat könyvtárosait, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy mind a 29 vendég jól érezze magát.

Ezen a pár napon valóban a könyveké volt a főszerep a városban. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szükség volt az intézmény minden munkatársának összefogására. Ezúton is köszönöm még egyszer a közreműködést mindenkinek. Azoknak, akik részt vettek a kreatív anyagok elkészítésében, azoknak, akik kint a sátorban, a téren izzadtak, azoknak, akik bent a könyvtárban tartották a frontot, és kiszolgálták a könyvtárlátogatókat, azoknak, akik gondoskodtak a meghívott vendégeink kényelméről, azoknak, akik ki-és bepakoltak a sátorba, azoknak, akik mindezt dokumentálták. És nem utolsósorban köszönet az égieknek, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, három napig kitartott és csak azután jött a vihar, hogy az utolsó könyv és technikai eszköz is biztonságban volt. Sajnos, ez a szombati ügyeletes csapatról nem mondható el, alaposan eláztunk.  🙂


 

A cikk megjelent: Kaptár, XXV. évf. 2. sz. p. 19-20.


Könyv = Élet

Néhány gondolat az olvasásról

A témát akkor gondoltam át, amikor előadást kellett tartanom egy nyugdíjas klubban az olvasás időskori szerepéről. Arról, hogy mennyire babaolvasfontos szerepet játszanak a könyvek elménk frissen tartásában. Hozzáértő, kritikus közönségem (nyugdíjas pedagógusok) végig aktív és érdeklődő volt. Amikor kedvenc olvasmányélményeikről kérdeztem őket, sokan emlékeztek még arra is, hogy mi volt az első könyv, újság, amit kiolvastak. Az idő előrehaladtával teljesen feloldódtak, egymás szavába vágva mesélték a történeteket. Ez azt erősítette meg, ami a téma egyik fő mondanivalója: a könyvek megnyitják a szíveket és közelebb hozzák az embereket egymáshoz. Az alábbiakban a szöveges változatot közlöm, amiből a képes prezentációt készítettem el.

Nagyon örültem a felkérésnek, mert ez a szívemhez közel álló téma. El sem tudnám képzelni az életemet könyvek, olvasás nélkül, olyannyira, hogy napjaimat már 15 éve könyvek között élem, hivatásomul a könyvtárosságot választottam. A XXI. században, az internet és az elektronikus könyvek korában a szakmánk átalakult, ma már főleg az információn, és nem hordozóján van a hangsúly. Manapság sokan gondolják, hogy a könyveknek leáldozott, az emberek már nem olvasnak. Valóban igaz, kutatások támasztják alá, hogy kevesebb könyvet veszünk kézbe, de az internet korában elképzelhetetlen, hogy valaki ne olvasson, hiszen szöveg alapú a digitális tartalmak nagy része. Vannak, akik az interneten filmeket, videókat néznek, de ők valószínűleg egyébként is a tévézők, és nem az olvasók táborát erősítették.

Gondolom, mindenki egyetért azzal a kijelentéssel, hogy olvasni jó, olvasni kell, hiszen Önök még ahhoz a generációhoz tartoznak, akik olvasott meséken, és nem a tévén nőttek fel. De mi az olvasás? Miért jó az agynak, és miért jó a lelkünknek? Mit tehetünk azért, hogy gyermekeinknek, unokáinknak egy életre szóló pluszt adjunk, egy olyan eszközt, ami segít nekik szembenézni az élet kihívásaival? Erről lesz most szó.

Mi a könyv?

„Szöveghordozó eszköz. Elődjei között volt (agyag) tábla, tekercs… Az eszköz változik, a szövegrögzítés és az olvasás marad (amióta és) ameddig az ember a nyelvet használó, beszélő lény. A könyv “eltűnése”, a digitalizált világ fantasztikus eszközeinek megjelenése és használata nem az olvasás – nem a lényeg! – trónfosztását jelenti. Ellenkezőleg. Épp csak manapság már a “hány könyvet olvastál?” kérdésre kapott válasz nem releváns, hiszen megeshet, hogy egyetlen könyv kézbevétele nélkül is nagyon sokat (szépirodalmi műveket, szakmai tanulmányokat, különféle szövegeket) olvasott a megkérdezett. Az eszközök olykor mennek (megszűnhet a “könyvközpontúság”), de az olvasás marad.” (Szávai Ilona: Ki szorul védelemre? p. 6. In.: Az olvasás védelmében. Olvasáskutatási tanulmányok., Pont Kiadó, Bp., 2010. Összeáll., és szerk.: Szávai Ilona p. 5-11.)

Az olvasás többféleképpen, és sokféle hatás alatt változtat az agy működésén. Az olvasásban résztvevő agyi területek funkciói az olvasási tapasztalattal együtt élesednek, specializálódnak, és közben át is alakulnak. Agyunk működése változik az olvasástanuláskor, s később is, sőt, kimutathatóak bizonyos szerkezeti változások is. Az agykutatók számára ma már magától értendő tény, hogy a tárgyi tudás, a tapasztalatok, s a világra vonatkozó tudásunk együtt jár az agy mikro- és makroszintű működési és szerkezeti átalakulásával. Az olvasás technikájában “szakértővé váló” agyban bármely írott szöveg olvasásakor a kivitelező funkciókkal együtt érvényesül minden, amit a világról, s benne magunkról tapasztaltunk, tanultunk, emlékezetünkben tárolunk, tudunk. Az olvasás könnyedségének záloga körülbelül 18-20 agykérgi területnek az ép működése. Az olvasás agyi feltételeit – előhuzalozott, a változásokra alkalmas területek és komplex hálózatok formájában – biztosítja a fejlődés genetikai programja. (Csépe Valéria: Csak az ember olvas – de hogyan? In.: Az olvasás védelmében. Olvasáskutatási tanulmányok., Pont Kiadó, Bp., 2010. Összeáll., és szerk.: Szávai Ilona p. 13-25.)

Mi történik közben a lélekben?

Az a jó olvasó, akinek az olvasás örömöt, élvezetet okoz, mert át tudja élni a hősök sorsát, azonosulni tud velük, ez megmozgatja, felidézi érzelmeit, és ebben az érzelmileg megragadott állapotban tágul a világról való tudása és önmagáról való tudása is. Ha a jó olvasó egy jól leírt futásról olvas, akkor lábikrájába több vér áramlik és a testi állapotok ilyen és ehhez hasonló változásai tovább mélyítik az érzelmi azonosulás lehetőségét. Talán ezért is olyan sikeres manapság a Szürke ötven árnyalata. Tudjuk, hogy azok a felnőttek, kamaszok, akik jó olvasók, sikeresebben dolgozzák fel konfliktusaikat, bajaikat, sokkal kevésbé vannak kiszolgáltatva lelki (és testi) megbetegedéseknek vagy netán személyiségüket roncsoló ön – és közveszélyes sodródásnak. Az olvasás – ha élvezetet okoz – segít élni. Átélni és túlélni is. (Vekerdy Tamás: A meséléstől az olvasásig. In.: Az olvasás védelmében. Olvasáskutatási tanulmányok., Pont Kiadó, Bp., 2010. Összeáll., és szerk.: Szávai Ilona. p.27-39.)

Kutatások bizonyítják az olvasás előnyeit Az íráskészség gyakorlása és az olvasás megvédheti az agyat az öregkori mentális betegségektől. A demencia kialakulása pedig késleltethető, vagy meg is előzhető életmódbeli tényezőkkel, mint az egészséges étrend és a testmozgás. Egy amerikai tanulmányba 294 fő, 55 év feletti embert vontak be, akiknek évente tesztekkel vizsgálták a mentális és gondolkodási képességét. A kutatás során a megkérdezetteknek arra is választ kellett adniuk, hogy gyermekkorban, serdülőkorban, középkorúként, valamint a vizsgálat időpontjában olvastak-e könyveket, vagy végeztek-e egyéb mentális képességet fenntartó tevékenységet. A résztvevők agyát haláluk után megvizsgálták, hogy volt-e valamilyen sérülés, vagy egyéb jele a demenciának. Minden tényezőt összevetve megállapították, hogy akik egy életen át aktív agyi tevékenységet végeztek, azoknál 15%-al kisebb volt a kockázat a demencia kialakulására. (http://centrumlab.hu/az-agyi-aktivitastavoltarthatja-a-demenciat Letöltés dátuma:2016.01.22.)

Fejlesztési lehetőségek

Az irodalomterápiás foglalkozás fejlesztő hatású, és segítséget nyújt mind a lelki, mind a szellemi egészség fenntartásában. A módszer a különböző demenciák (így az Alzheimer kór) megelőzésében is sikeresen alkalmazható. Az elmúlt 5-10 évben publikált nemzetközi vizsgálatok igazolják, hogy az olvasás és írás jelentősen csökkenti a demencia kialakulásának esélyét. Nem csupán a megelőzésben, a rehabilitációban is hasznosítható a költészet jótékony hatása demens páciensek életminőségének javítására. (http://www.irodalomterapia.hu/idosekkorosztalya.php Letöltés dátuma: 2016.01.22.)

Kik olvasnak?

A demográfiai adatokat vizsgálva megállapítható, hogy a két nem közül inkább a nők, a korosztályokat tekintve inkább a fiatalok és az iskolázottabbak azok, akik olvasnak. Érdekes jelenség, hogy egy családban a szülők közül jellemzően az anyának a kulturális igényszintje, iskolázottsága és a könyvekhez való viszonya határozza meg a gyerekek olvasási szokásait. Az is ismert tény, hogy ha a népesség egészét vizsgáljuk, a valamilyen képzésben, oktatásban részt vevők teszik ki az olvasók többségét, tehát az iskola számít mind a mai napig – az olvasás szempontjából – a legjelentősebb motiváló erőnek. Magyarországon az olvasási gyakoriságot jelentős mértékben befolyásolja az, hogy a kérdezett a települési létra mely fokán álló településen él; ugyanis egyenes arányban növekszik az olvasási gyakoriság mértéke a település méretével.

Olvasás és műveltség

A műveltség megszerzéséhez nélkülözhetetlen az írásos kultúra ismerete is, az olvasás készségszintű művelése. Amióta a nyomtatás, a könyvek sokszorosítása Európában elterjedt, az ismeretek átadásának alapvető eszköze a könyv lett. A 21. század elején mind kevesebben vannak azok, akik ún. klasszikus műveltséggel rendelkeznek. Ebben biztosan szerepe van a mindennapjainkból mindinkább kiszoruló olvasásnak. Összefüggést mutat az olvasási gyakoriság és bizonyos értékek választása. S hogy melyek ezek? A nyitottság, a kreativitás és a tolerancia. Vagyis azok az emberek, akik gyakrabban és többet olvasnak, inkább részesítik az előbb felsoroltakat előnyben. A kérdés csupán az, hogy mi az ok és mi az okozat? Azok olvasnak-e többet, aki ezen tulajdonságokkal rendelkeznek, vagy éppen fordítva? Vagy egy egymást erősítő, erős kölcsönhatásban lévő folyamatról van szó? S legvégül: mi magunk milyen társadalomban szeretnénk élni? Szükségét érezzük-e ezen értékek létének? Életvezetésünkkel, mindennapi döntéseinkkel valamiféle választ mindannyian adunk ezen kérdésekre.(http://www.peterfirita.hu/index.php/publikaciok/2- uncategorised/51-intelligencia-es-vagy-muveltsegolvasasi-szokasok-magyarorszagon-azezredfordulon Letöltés dátuma: 2016. 01.22.)

Mit tehetünk unokáinkért?

„Történeteket hallgatni és történeteket mesélni… – ha ehhez értünk, és erre gyerekünket is rávezettük, biztosak lehetünk benne, hogy könnyebbé tettük számára, hogy az életet megértse és elviselje.”(Vekerdy Tamás)

Olvassunk…

hogy lássa a gyerek, az unoka! Olvassunk mesét, mondókát. Ezzel tudunk nekik leginkább életre szóló pluszt adni. A szülőknek ugyanis sajnos egyre gyakrabban pont erre nincs ideje: a mesére. Újabban többször hallom, hogy még kisiskolásoknak is felolvassa a szülő a kötelező olvasmányokat. Mert így legalább megismeri a könyvet, nem filmen nézi. Mit olvassunk? Nagyobb unokákat is le tudunk úgy kötni, hogy a számukra érdekes könyvet olvasunk fel nekik. Olvassunk például Harry Pottert, vagy tinilányos, akár vámpíros történeteket. Miért? Maradandó élményt nyújtunk nekik ezzel! Nagy esély van rá, hogy annyira magával ragadja őket a történet, hogy ha hazamennek, akkor önállóan tovább folytatják az olvasást. Kerüljük: Manapság dokumentum-könyveket divat olvasni (holott ezek csak a valóság felszínét ragadják meg a regényhez képest), és e divatot követve gyerekeink kezébe is ismeretterjesztő könyveket adunk. Ha ez a típus a művészet helyébe lép, jósolható, hogy a nehezen leküzdhető ifjúkori zavarok, krízisek megoldhatatlannak látszó helyzetek száma nőni fog. (Vekerdy Tamás: A meséléstől az olvasásig Pont Kiadó, Bp., 2010.)

Mi a legemlékezetesebb olvasásélményünk?

Szinte hihetetlen, de már több mint négy évtizede ezt a listát Gárdonyi vezeti az Egri csillagokkal. Az olvasásvizsgálatoknak talán ez az egyetlen pontja, ahol nem tapasztalható változás.

Mikor?

Bárhol, bármikor! Életem legnehezebb periódusain, vagy legunalmasabb óráin is az olvasás segített át. Orvosi várótermekben, utazás során, álmatlan éjszakákon, amikor nincs kihez szólni, hosszú délutánokon, amikor várjuk, hogy a gyerekek meglátogassanak… A sor végtelen! Ha nincs lehetőségünk elmerülni egy regény rejtelmeiben, akkor olvassunk novellákat, rövid történeteket, akár újságcikkeket. Vegyük elő a klasszikus Örkény-Egyperceseket!

Miből?

Ingyen, a könyvtárból! A beiratkozás 70 év felett ingyenes! Több százezer könyv várja, hogy elolvassák. A könyvtárosok pedig szívesen segítenek abban, hogy ízlésüknek megfelelő olvasnivalót találjanak. Előadásomat egyik kedvenc íróm, Örkény István örök igazságával zárom:

„A könyv az valami egészen csodálatos, furcsa jelensége a világnak. Egyszerre tud lenni a barátunk, a vigaszunk, a tanítónk, a társunk és a szórakoztatónk. Nincs még egy dolog a világon, ami ilyen sokra képes. És voltaképpen a könyvnek a sokoldalúsága, az a mindenhatósága volna az, amire rá kellene ébreszteni a fiatalokat, amire kíváncsivá kellene őket tenni, és amerre el kellene őket indítani, hogy egy életen át soha ne veszítsék el ezt a társat.”


 

A cikk megjelent: Kaptár, XXV. évf. 2016. 1. sz. p. 2-5.