Könyvtárat avattunk

2017. február 11-én átadtuk az olvasóknak a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársainak szakmai segítségével, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtári Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával megújult a tiszainokai könyvtárat.

Hét éve jártam utoljára a tiszainokai könyvtárban, akkor a kis hely és a rossz körülmények ellenére is gyerekek voltak ott, akiken látszott, hogy otthon érzik magukat. Sokáig tartottam attól, hogy ha csökken a lakosságszám, akkor a könyvtárra is pusztulás vár. Sajnáltam a gyerekeket, akik anyagi okokból nem juthatnak korszerű könyvtári ellátáshoz. Aztán 2013-ban létrejött az együttműködés a falu és a megyei könyvtár között, és lassan elkezdődött az átalakulás, majd eljutottunk a teljes megújításhoz.

A terek átalakítását, festését az önkormányzat vállalta, a bútorokat, kiegészítőket pedig KSZR támogatásból a megyei könyvtár finanszírozta. Farkas Erzsébet a megyei könyvtár módszertani munkatársainak távsegítségével, de mégis egyedül varázsolta széppé ezt a helyet, és viseli gondját, mint egy igazi könyvtáros.

A megnyitó napján nagy volt a nyüzsgés a településen, megtelt a nagyterem, mindenki kíváncsian várta, milyen is lett a „falu új nappalija”. Az esemény fontosságát jelzi, hogy az átadó ünnepségre eljött Berecz Zsolt, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Közgyűlés alelnöke, illetve Boldog István országgyűlési képviselő is.

Az óvodások, iskolások verset mondtak, a Martfűi Damjanich János Szakképző Iskola diákjai zenés-táncos, verses műsorral készültek.

A nemzeti színű szalag átvágásakor tele volt a kis könyvtár a vendégekkel, öröm volt nézni a gyerekeket, ahogy birtokba vették a számunkra kialakított baglyos szőnyeges sarkot, dédelgetve a megnyitón kapott Könyvtármacit.

Dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója írta, egy amerikai közkönyvtáros szavait idézve, hogy „A feladatunk annak biztosítása, hogy senki ne menjen el úgy a könyvtárból, hogy ne vigyen magával valamit a kezében, a fejében vagy a szívében – legyen az egy könyv, egy információ vagy egy kellemes érzés.”

Biztos vagyok abban, hogy a megnyitóról mindenki hazavitt valamit. Én a bizonyosságot, hogy Inokán a könyvtár, a kultúra, a közösség megmarad, sőt folyamatosan fejlődik.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 1. sz. p. 7.


Szólj hozzá!