Egyszer volt, hol nem volt…

Az előző (2016. 2.) számban megjelent könyvheti beszámolóm lezárásához tartozom egy történettel. Íme:

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy könyvesbolt és egy könyvtár. Az ott dolgozók a könyvek szerelmesei voltak, tudták, hogy az olvasás milyen fontos ahhoz, hogy az emberek jobban érezzék magukat.

Elhatározták hát, hogy segítenek szomorú, beteg gyermekek napjait vidámabbá tenni. Összefogtak, és bevonva a város apraja-nagyját könyvgyűjtési akciót hirdettek a kórház kis betegeinek.

A nagy nyári könyves ünnep idején az emberek adakozók voltak, és száznegyven könyv gyűlt össze. Ezt még megtoldották a saját könyveskamrájuk mélyén lapuló olvasnivalókkal is, így százhatvan példány került a dobozokba. Az egész rakományt kocsira pakolták, és meg sem álltak a gyógyítókig.

Útjukat jó nagy hírverés kísérte, hiszen nem mindennapi esemény volt ez. Beszámolt róla az újság, két rádió, a helyi és az országos televízió is, az utóbbi élő adásban. Szó se róla, volt miről beszélni, csuda jól mutattak a könyvek az újonnan átadott gyermekosztály szép polcain.

A kis betegek, a nővérek és az orvosok is nagyon megörültek a sok színes mesekönyvnek. Végre jobban fog telni az idő a bezártságban! Még a nagyobbak is felkapták az ujjukat a telefonjukról és a levegőben felejtették, amikor meglátták, hogy mit hoztak a foglalkoztató terembe.

A könyvesboltos és a könyvtáros megbizonyosodván, hogy valóban nagy meglepetést és boldogságot okoztak az ajándékkal, megfogadták, hogy ezentúl minden évben fognak gyűjteni és adományozni.

Itt a vége, fuss el véle, aki nem hiszi, járjon utána:

http://www.szolnoktv.hu/hirek/?article_hid=39017

Szereplők:
Hetényi Géza Kórház Gyermekosztálya
Libri Könyvkereskedelmi Kft. Szolnoki Könyvesboltja
Verseghy Ferenc Könyvtár

A cikk megjelent: Kaptár, XXV. évf. 3. sz. p. 8.


Könyvtárat avattunk

2017. február 11-én átadtuk az olvasóknak a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársainak szakmai segítségével, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtári Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával megújult a tiszainokai könyvtárat.

Hét éve jártam utoljára a tiszainokai könyvtárban, akkor a kis hely és a rossz körülmények ellenére is gyerekek voltak ott, akiken látszott, hogy otthon érzik magukat. Sokáig tartottam attól, hogy ha csökken a lakosságszám, akkor a könyvtárra is pusztulás vár. Sajnáltam a gyerekeket, akik anyagi okokból nem juthatnak korszerű könyvtári ellátáshoz. Aztán 2013-ban létrejött az együttműködés a falu és a megyei könyvtár között, és lassan elkezdődött az átalakulás, majd eljutottunk a teljes megújításhoz.

A terek átalakítását, festését az önkormányzat vállalta, a bútorokat, kiegészítőket pedig KSZR támogatásból a megyei könyvtár finanszírozta. Farkas Erzsébet a megyei könyvtár módszertani munkatársainak távsegítségével, de mégis egyedül varázsolta széppé ezt a helyet, és viseli gondját, mint egy igazi könyvtáros.

A megnyitó napján nagy volt a nyüzsgés a településen, megtelt a nagyterem, mindenki kíváncsian várta, milyen is lett a „falu új nappalija”. Az esemény fontosságát jelzi, hogy az átadó ünnepségre eljött Berecz Zsolt, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Közgyűlés alelnöke, illetve Boldog István országgyűlési képviselő is.

Az óvodások, iskolások verset mondtak, a Martfűi Damjanich János Szakképző Iskola diákjai zenés-táncos, verses műsorral készültek.

A nemzeti színű szalag átvágásakor tele volt a kis könyvtár a vendégekkel, öröm volt nézni a gyerekeket, ahogy birtokba vették a számunkra kialakított baglyos szőnyeges sarkot, dédelgetve a megnyitón kapott Könyvtármacit.

Dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója írta, egy amerikai közkönyvtáros szavait idézve, hogy „A feladatunk annak biztosítása, hogy senki ne menjen el úgy a könyvtárból, hogy ne vigyen magával valamit a kezében, a fejében vagy a szívében – legyen az egy könyv, egy információ vagy egy kellemes érzés.”

Biztos vagyok abban, hogy a megnyitóról mindenki hazavitt valamit. Én a bizonyosságot, hogy Inokán a könyvtár, a kultúra, a közösség megmarad, sőt folyamatosan fejlődik.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 1. sz. p. 7.


Ott, ahol még sosem volt…

2017. június 14-én délután szokatlan nyüzsgés volt Hunyadfalván az Árpád úton. A könyvtár a hónapokig tartó munkálatok után végre újra kinyitott, a falu apraja-nagyja ott gyülekezett, hogy végre lássák a végeredményt.

Az önkormányzat által megszépített épületbe a Nemzeti Kulturális Alap és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával új bútorok, eszközök, dokumentumok kerültek. A gyerekeket játszósarkot, a felnőtteket olvasófoteleket vehettek birtokba.

Polgármester asszony megnyitó beszédében elhangzott szavai megerősítették, hogy a megyei könyvtár, illetve a KSZR nélkül, a falu saját erejéből erre nem lett volna képes.

A mindössze 5,3 km2 nagyságú településen mintegy 214 fő lakik, a könyvtár az egyetlen hely, ahol a totyogó kisgyermektől kezdve az érettségiző kamaszon keresztül az idős nénikig mindenki megtalálja a maga örömét.

A megnyitón Sás Károly, a Csillaghúr könyvek szerzője, zeneszerző tartott kicsiknek és nagyoknak felejthetetlen élményű interaktív műsort.

Az előadás után a gyerekek még sokáig „fogva tartották” a művész urat, eszközeit, bábjait csodálva. A felnőttek is maradtak, kényelmesen eszegettek, beszélgettek. A kamaszok újra kisgyerekké váltak, amikor az óriási plüss könyvtármacit megkaparintották. Ölelgették, pózoltak, fotózkodtak vele, sőt azonnal posztolták is a közösségi oldalon.

Kollégáimmal a háttérből jóleső érzéssel figyeltük ezt a nyüzsgést.  Látszott, a lakosok otthon érzik magukat a könyvtárban, nem csak az ünnepség, a vendégek kedvéért jöttek el. A csillogó gyerekszemek, beszélgető, kacagó felnőttek láttán ismét megerősödött bennünk az érzés, hogy van értelme a munkánknak, igazi értéket hoztunk létre.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 2. sz. p. 10.


Mosolyogj, ez Ünnep!

Beszámoló a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok szolnoki eseményeiről

 

Különleges szélforgók lepték el Szolnokot június 9-11 között. Ekkor zajlott a 87. Ünnepi Könyvhét és 15. Gyermekkönyvnapok rendezvénysorozat.

A bordó – fehér, verseghys Szélforgó a téren– libris szélforgók ötletét az az új együttműködési megállapodás adta, ami a Libri Könyvkereskedelmi Kft. és a Verseghy Ferenc Könyvtár között jött létre, az olvasás népszerűsítéséért. „A könyv a közös szenvedélyünk”, hirdették a szintén erre az alkalomra készíttetett színes szilikon karkötők is. Minden kedves résztvevőt megajándékoztunk ezzel, ha kitöltötte a könyves totót a Kossuth téren a könyvtári sátornál. Az idén először nem a Damjanich János Múzeum udvarában volt a könyvárusítás és a program sorozat, hanem kint a rendezvénytéren. Műfűvel, babzsák fotelokkal, napernyőkkel tettük kellemessé a családok ott tartózkodását.

Látogatókban nem volt hiány, összesen több mint 1200 felnőtt és gyermek vett részt a rendezvényeken. A hagyományos író-olvasó találkozók, könyvbemutatók, mesezenekari koncert, mesemondás mellett szabadtéri családi ügyességi játékok, kézműves foglalkozás, arcfestés, valódi lovagi bemutató színesítette a könyves ünnepet a városban. Vendégeink voltak: Lázár Balázs, Jandácsik Pál, Bistey András, Bernáth József, Bán Mór, Szele György, Mechler Anna, Kemény Zsófi.

Gyermekkönyvgyűjtési akciót is rendeztünk, egész héten vártuk a felajánlásokat használt, de még jó állapotú könyvekből. Aki adott, kapott egy 20 %-os vásárlási kupont. Az összegyűjtött könyveket a Hetényi Géza Kórház Gyermekosztályának fogjuk eljuttatni. Az ajándékok átadásáról, a gyermekek öröméről a következő alkalommal adok hírt. A megyei megnyitóra hagyományosan idén is az országos megnyitó előtti napon, június 8-án került sor, ezúttal egy KSZR-es könyvtárban, Jánoshidán. A településen színvonalas szakmai program és kiváló vendéglátás várta a megye településeiről érkező kollégákat, illetve az érdeklődő helyi lakosokat. Az iskolások vidám műsora után Péterfi Rita megyei hálózati vezető (Pest Megyei Könyvtár), olvasásszociológus inspiráló prezentációja következett: Gyakorlati példák az olvasásfejlesztésre itthon és külföldön címmel. Köszönet illeti a könyvtár és a faluház minden munkatársát, valamint a Területi Szolgálat könyvtárosait, hogy hozzájárultak ahhoz, hogy mind a 29 vendég jól érezze magát.

Ezen a pár napon valóban a könyveké volt a főszerep a városban. Ahhoz, hogy ezt elérjük, szükség volt az intézmény minden munkatársának összefogására. Ezúton is köszönöm még egyszer a közreműködést mindenkinek. Azoknak, akik részt vettek a kreatív anyagok elkészítésében, azoknak, akik kint a sátorban, a téren izzadtak, azoknak, akik bent a könyvtárban tartották a frontot, és kiszolgálták a könyvtárlátogatókat, azoknak, akik gondoskodtak a meghívott vendégeink kényelméről, azoknak, akik ki-és bepakoltak a sátorba, azoknak, akik mindezt dokumentálták. És nem utolsósorban köszönet az égieknek, hogy az időjárás kegyes volt hozzánk, három napig kitartott és csak azután jött a vihar, hogy az utolsó könyv és technikai eszköz is biztonságban volt. Sajnos, ez a szombati ügyeletes csapatról nem mondható el, alaposan eláztunk.  🙂


 

A cikk megjelent: Kaptár, XXV. évf. 2. sz. p. 19-20.