Beugró

kreativ_iras_keprol_59_veszelyes_szerelem

– Paulo, mio! Hagyd abba a nosztalgiázást, és gyere dolgozni!
-Igen, Mama – Paulo eltette a fényképet a pult alá, felvette a kötényét, és kiment a vendégek közé.
Gépiesen tette a dolgát, terített, felvette a rendelést, leszedte az asztalt, mosolygott a vendégekre, de közben a lányon járt az esze.
Azon az estén, amikor a külföldi csoport hangosan megérkezett. Vándorszínészek voltak, és lefoglalták az éttermet egy egész estére, valami műsort adtak elő, arra a próbáltak. De hiba csúszott a dologba, mert a főszereplő fickó nem bírta a testes olasz borokat, és hamar kiütötte magát. A kétségbeesett társulat, őt a magas, jóvágású fiút kérte, hogy játssza el a hősnő titkos, gengszter szeretője szerepét.
Most is belepirult az emlékbe, ahogy a karcsú, kombinés nőt a karjaiban tartotta. Csak úgy lüktettek csupasz combjai a tenyere alatt…
Nem, Mama ezt nem értheti. Nem tudhatja, miket suttogott neki a lány a jelenet alatt. Nem látta, ahogy smaragdzöld szemeivel az ő szemébe nézett. Azt sem tudhatja, hogy a légyott nem az étteremben ért véget. Mit tud ő a fülledt tengerparti sétáról, és a titkos találkákról, ahol Miranda odaadta magát neki, és azt suttogta, “Várj rám, visszajövök!”
Ha ő mondta, úgy is van, vetett véget az ábrándozásnak. Megtörölte őszülő halántékát, és folytatta a felszolgálást.

A fenti történetet egy kép ihlette, az eredeti képet itt tudod megnézni: http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol


Szólj hozzá!

16 + 12 =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .