Csapatépítés

Hol a fenében vagyok? – gondolta, miközben fejét lassan forgatva szétnézett a szobában.
Ja, a hotel – jutott eszébe.
A fürdőszobában ekkor valaki lehúzta a vécét.
– Úristen, nem hiszem el, hogy megtettem! – ült fel Anett az ágyban. Abban a pillanatban már meg is bánta a hirtelen mozdulatot. A hasogató fejfájás olyan erős lett, hogy beleszédült. Visszafeküdt.
Kiszáradt szájában nyelve odatapadt a szájpadlásához, nyelt egyet, de nem érezte jobban magát. Szíve hevesen dobogni kezdett, versenyt lüktetett az agyával. Az éjjeliszekrényen ott állt egy pohár víz, nagy nehezen elmászott érte és mohón lehajtotta. Ettől szívdobogása enyhült, de tudta, a fejfájásán csak egy jó erős kávé segítene. Ahhoz viszont ki kellene mennie a fürdőbe. Akkor pedig szembe kellett volna néznie a férfival, aki éppen zuhanyozott. A kínos jelenetet nagyon el akarta kerülni. Visszafeküdt, becsukta a szemét, és foszlányos emlékei között kutakodva próbálta felidézni az éjszaka történteket.
Mindenről az a sok jäger tehet – gondolta. – Pedig már annyiszor megfogadtam, hogy nem iszom többet.

A hétvégi csapatépítő tréning a Főnök ötlete volt, jutalmul azért, mert megnyertek egy nagy pályázatot. Hónapok óta dolgozott az innovációs csapat a feladaton, egy százmilliós szerződés volt a tét. A kereskedelmi vállalatnak ez a projekt volt az utolsó esélye, hogy megússza a felvásárlást.
A Főnök azt mondta, innentől kezdve vége a hét szűk esztendőnek. Ezt bizonyítandó, a szokásos félévzáró értekezletet a város konferencia hoteljében tartották. Bónusz ajándékként, annak a nyolc főnek, aki dolgozott a projekten, szállást is foglalt. Így ők maradhattak hétvégére is – a wellness részleg korlátlan használatával.
Anett és csapata tudta értékelni a gesztust, valóban rájuk fért a lazítás. Hetek óta tizenkét óráztak, olykor hétvégén is be kellett menni. A férje tolerálta a dolgot, hiszen ő is éppen elég elfoglalt volt. Örült, hogy végre megérti a felesége, milyen az, amikor a munka beszippantja az embert. Házasságuk öt éve alatt inkább ő volt az, aki többet dolgozott. Szoftverfejlesztőként soha nem fogyott el a feladata, ha befejezte az egyik megbízást, várta három másik. Nem állt le, hiszen az volt az álmuk, hogy kertes házuk lesz a folyó partján. Megbeszélték, hogy a gyerek sem olyan sürgős még, hiszen ráérnek majd akkor, ha mindent meg tudnak neki adni. Addig meg hajtották a pénzt. Anett tanult, minden megbízást elvállalt, egyre feljebb jutott a ranglétrán a cégnél, ahová még gyakornokként került a főiskola elvégzése után.

A Nagy Megbízás volt eddigi munkájának csúcspontja. Élvezte minden pillanatát, különösen a túlórákat. Így nem az üres lakásban várta, hogy Jani hazaérjen. Minden nap örömmel és izgatottan ébredt, mindig ő ért be legkorábban az irodába. Általában Csaba, a cég beszerzője volt, aki hozzá hasonlóan elsőként érkezett és utolsóként távozott. Korábban csak futólag ismerték egymást, a havi értekezleteken találkoztak, és emailben intézték a megrendelésekkel kapcsolatos kommunikációt.
A munka során kiderült, mennyire egy húron pendülnek. Anett, mint a projekt vezetője, rögtön felismerte, milyen jól vág az esze a kollégájának, és képes stratégiákban gondolkodni. A rá szabott feladatot elvégezte, általában a megadott határidő előtt. Nem keresett kifogásokat, és nem töltötte felesleges fecsegéssel az időt.  

Egyre közelebb kerültek egymáshoz a táblázatok fölött, Anett reggelente egyre több időt töltött a tükör előtt. A munka hevében lassan eltűntek a korlátok, néha összeért a lábuk az asztal alatt. Ilyenkor egy gyors bocsánatkérés után kicsit elhúzódtak egymástól. Amikor egy húzós nap vége felé egyszerre nyúltak az egérért, az felért egy villámcsapással. Anett elkapta a kezét, és Csabára nézett. A férfi mereven bámulta a monitort, és nagyokat nyelt. A pillanat elmúlt, és Anett csak remélni tudta, hogy a másik asztalnál dolgozó kolléganője nem érezte azt a feszültséget, ami a levegőben vibrált.

Anett este otthon hosszan zuhanyozott. Jani – mint mindig, – fáradt volt,és már hetek óta kitért a felesége próbálkozásai elől. Aznap azonban a nő nem hagyta magát, szexi fehérneműt vett fel, és mindent megtett, hogy elcsábítsa a férfit. Jani meglepődött a heves viselkedésen, de nem utasította el a közeledést. Olyan régen voltak együtt, hogy nem sokáig tudott magán uralkodni. Anett csalódottan várta, hogy férje kezével és nyelvével elégítse ki. Nagyon igyekezett, de egy darabig semmi izgalmat nem érzett, már elmúlt az a heves vágy, ami egész délután tombolt benne. Fantáziájában újra felidézte az eseményeket, amelyek ezúttal nem értek véget azzal, hogy elkapja a kezét az egérről. Ebben az álomképben csak ketten voltak az irodában késő este…

Csaba jelenléte napról napra jobban zavarta. A férfi nem tett semmit, ami arra utalt volna, hogy próbálkozik nála. Nagyon figyeltek rá, hogy többet ne kerüljenek olyan közel egymáshoz, mint az egeres esetnél. Anett inkább otthonról dolgozott, már nem sok volt hátra a határidőből, nem akarta elszúrni. Csaba a vidéki beszállítókkal tárgyalt, így egy hétig nem találkoztak. A rend helyreállt, a projekt haladt, az utolsó napokban már az egész csapat együtt dolgozott, beszállt a Főnök is. Határidőre elkészültek, majd izgatottan vártak a pályázat eredményhirdetésére.

A támogatói döntéssel Anett feladata nem ért véget, mert a munkaértekezleten Csabával kellett bemutatni a projektet a cégnek. A közös prezentációkészítést Anett halogatta, betegségre hivatkozva nem ment be dolgozni, csak emailben küldözgették egymásnak a fájlokat. Így sem volt könnyű kitérni a férfi hatása elől, hiszen egész nap cseteltek.
– De jó kedved van! – köszöntötte Jani, amikor hazaért. Anett hirtelen lecsukta a laptop fedelét, mint akit rajtakaptak. Pedig csak munkáról volt szó, ha Jani végigolvasta volna, akkor sem talált volna benne semmi kompromittálót. Este az ágyban Anett nagyon csábító volt, tudta, muszáj újra rátalálnia a férjére, különben nem tudja magát türtőztetni. Csaba mágnesként vonzotta, elég volt csak rágondolnia, máris nedvesedett a bugyija. Nem tudta, hogy jutott el idáig, hiszen a férfi nem adott jeleket, hogy az érzés kölcsönös lenne.

Másnap reggel legszebb ruháját vette fel, fodrászhoz ment, a szokásosnál erősebben sminkelte ki magát. Mindezt maga előtt is azzal indokolta, hogy csak az előadás miatt készül ennyire. Óriási feszültségét maga sem értette, hiszen nem ez volt az első alkalom, amikor közönség előtt beszélt.
A Főnök beszéde alatt tűkön ült. Nem bánta, hogy érkezéskor elfogadta a pálinkát, amit az ügyfeles lányok kínáltak a bejáratnál. Csaba mellette ült az első sorban, de szerencsére elég nagy volt a székek között a távolság, így nem ért össze a térdük. Anett idegesen dobolt a lábával, mire a férfi rátette a kezét a combjára. Anett megdöbbenve nézett rá:

– Nyugi – kacsintott rá a férfi –, szuper vagy, menni fog! – mondta szélesen mosolyogva.
Anett merevsége feloldódott, mikor ő következett, már magabiztosan szólalt meg. Az előadás közepén Csaba bekapcsolódott, és rutinosan, egymást kiegészítve adták elő a projektet. A kollégák gratuláltak, a Főnök elismerően rázott kezet velük.
Ebéd után következett a csapatépítés, amikor kis csoportokban a foglalkozásvezetők irányításával különböző feladatokat kellett megoldaniuk. Anett megkönnyebbült, amikor a véletlen külön csapatba osztotta őket. A délután folyamán csak pár pillanatra látták egymást, ilyenkor Csaba mindig rámosolygott.
Anett összezavarodott. A férfi most tényleg flörtöl vele? Mégis mit képzel, hiszen neki gyereke van. Miért csinálja ezt? Eddig azzal győzködte magát, hogy biztosan csak beképzeli a köztük lévő vibrálást. Úgy gondolta, már kapott volna konkrét jelzést tőle, ha akarna valamit.
Vacsora előtt elfoglalták a szállásokat. A Főnök nagylelkű volt, mindenki saját lakosztályt kapott, engedélyezve, hogy a férjek, feleségek a közös vacsora után csatlakozzanak hozzájuk.

Anett ennek nagyon megörült, ha Jani idejön, akkor túléli az estét anélkül, hogy valami hülyeséget csinálna. Örömmel hívta telefonon, de férje ma is sokáig dolgozott, azt mondta, inkább hazamenne, mert nagyon fáradt. Majd holnap délelőtt jön, és együtt lesznek a wellnessben.

Anett az első jägert habozás nélkül hajtotta fel, még vacsora előtt, majd kezében egy újabb pohárral leült Csaba mellé.
– A feleséged nem jön? – érdeklődött.
– Nem, végre van egy szabad estéje, amit a barátnőivel tölthet, mert a gyereket elvitte az anyja.
– Akkor szalmák lettünk. Erre igyunk! – nyúlt Anett az újabb ital után.

Ahogy telt az idő, a társaság feloldódott, mindenkiből felszabadult az elmúlt hetek feszültsége. A harminc fős cég minden tagja mulatott, a férfiak levetették zakójukat, a lányok a gátlásaikat, hamarosan már az asztalon táncoltak. Csaba felkérte az egyik ügyfeles lányt, aki száz kilós termetét meghazudtoló fürgeséggel libbent a táncparkettre. Anett nézte őket, és maga is meglepődött az érzésein. Mardosta a féltékenység, hogy a férfi nem őt kérte fel táncolni. A kerek kolléganő teljesen átadta magát a zenének, Csaba nehezen bírta a tempót, segélykérőn nézett a nőre.
– Ments meg! – formázta a szája, mire Anett hahotázni kezdett. Kiürítette a poharát, majd cipőjét ledobva a táncolók közé sétált. Újra húszévesnek érezte magát, amikor semmi nem számított, csak a tánc, a pia és a bulik. Csaba elbűvölve nézte, ahogy Anett kibontotta a haját és táncolni kezdett. Pár perc után lassú szám következett, Csaba Anett felé nyúlt, de az asszony kitért előle.

– Ki kell mennem – mondta kezében a vadul vibráló telefonjával.
Csaba az előcsarnokban várt rá.
– Kimegyünk sétálni?
– Inkább igyunk valamit!
– Az is meglesz – kacsintott Csaba, és elővette a lapos üveget a belső zsebéből.
– Hihetetlen, hogy te mindenre gondolsz – adta meg magát Anett, és a férfibe karolt. – Menjünk!

Lüktetett az agya, ahogy az ágyon fekve koncentrált, de ez volt az utolsó emlék, amit fel tudott idézni.
– Mit tettem?! – tört ki belőle a zokogás.

A fürdőszobából kilépő férfi megdöbbenve nézte síró feleségét.