felújítás

Könyvtárat avattunk

2017. február 11-én átadtuk az olvasóknak a Verseghy Ferenc Könyvtár munkatársainak szakmai segítségével, illetve a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtári Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával megújult a tiszainokai könyvtárat.

Hét éve jártam utoljára a tiszainokai könyvtárban, akkor a kis hely és a rossz körülmények ellenére is gyerekek voltak ott, akiken látszott, hogy otthon érzik magukat. Sokáig tartottam attól, hogy ha csökken a lakosságszám, akkor a könyvtárra is pusztulás vár. Sajnáltam a gyerekeket, akik anyagi okokból nem juthatnak korszerű könyvtári ellátáshoz. Aztán 2013-ban létrejött az együttműködés a falu és a megyei könyvtár között, és lassan elkezdődött az átalakulás, majd eljutottunk a teljes megújításhoz.

A terek átalakítását, festését az önkormányzat vállalta, a bútorokat, kiegészítőket pedig KSZR támogatásból a megyei könyvtár finanszírozta. Farkas Erzsébet a megyei könyvtár módszertani munkatársainak távsegítségével, de mégis egyedül varázsolta széppé ezt a helyet, és viseli gondját, mint egy igazi könyvtáros.

A megnyitó napján nagy volt a nyüzsgés a településen, megtelt a nagyterem, mindenki kíváncsian várta, milyen is lett a „falu új nappalija”. Az esemény fontosságát jelzi, hogy az átadó ünnepségre eljött Berecz Zsolt, a Jász-Nagykun Szolnok Megyei Közgyűlés alelnöke, illetve Boldog István országgyűlési képviselő is.

Az óvodások, iskolások verset mondtak, a Martfűi Damjanich János Szakképző Iskola diákjai zenés-táncos, verses műsorral készültek.

A nemzeti színű szalag átvágásakor tele volt a kis könyvtár a vendégekkel, öröm volt nézni a gyerekeket, ahogy birtokba vették a számunkra kialakított baglyos szőnyeges sarkot, dédelgetve a megnyitón kapott Könyvtármacit.

Dr. Fodor Péter, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár főigazgatója írta, egy amerikai közkönyvtáros szavait idézve, hogy „A feladatunk annak biztosítása, hogy senki ne menjen el úgy a könyvtárból, hogy ne vigyen magával valamit a kezében, a fejében vagy a szívében – legyen az egy könyv, egy információ vagy egy kellemes érzés.”

Biztos vagyok abban, hogy a megnyitóról mindenki hazavitt valamit. Én a bizonyosságot, hogy Inokán a könyvtár, a kultúra, a közösség megmarad, sőt folyamatosan fejlődik.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 1. sz. p. 7.


Ott, ahol még sosem volt…

2017. június 14-én délután szokatlan nyüzsgés volt Hunyadfalván az Árpád úton. A könyvtár a hónapokig tartó munkálatok után végre újra kinyitott, a falu apraja-nagyja ott gyülekezett, hogy végre lássák a végeredményt.

Az önkormányzat által megszépített épületbe a Nemzeti Kulturális Alap és a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer anyagi és szakmai támogatásával új bútorok, eszközök, dokumentumok kerültek. A gyerekeket játszósarkot, a felnőtteket olvasófoteleket vehettek birtokba.

Polgármester asszony megnyitó beszédében elhangzott szavai megerősítették, hogy a megyei könyvtár, illetve a KSZR nélkül, a falu saját erejéből erre nem lett volna képes.

A mindössze 5,3 km2 nagyságú településen mintegy 214 fő lakik, a könyvtár az egyetlen hely, ahol a totyogó kisgyermektől kezdve az érettségiző kamaszon keresztül az idős nénikig mindenki megtalálja a maga örömét.

A megnyitón Sás Károly, a Csillaghúr könyvek szerzője, zeneszerző tartott kicsiknek és nagyoknak felejthetetlen élményű interaktív műsort.

Az előadás után a gyerekek még sokáig „fogva tartották” a művész urat, eszközeit, bábjait csodálva. A felnőttek is maradtak, kényelmesen eszegettek, beszélgettek. A kamaszok újra kisgyerekké váltak, amikor az óriási plüss könyvtármacit megkaparintották. Ölelgették, pózoltak, fotózkodtak vele, sőt azonnal posztolták is a közösségi oldalon.

Kollégáimmal a háttérből jóleső érzéssel figyeltük ezt a nyüzsgést.  Látszott, a lakosok otthon érzik magukat a könyvtárban, nem csak az ünnepség, a vendégek kedvéért jöttek el. A csillogó gyerekszemek, beszélgető, kacagó felnőttek láttán ismét megerősödött bennünk az érzés, hogy van értelme a munkánknak, igazi értéket hoztunk létre.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 2. sz. p. 10.


Egy csöppnyi Skandinávia

Nagy izgalommal vártam, hogy végre láthassam a megújult Rákócziújfalui Könyvtár és Információs Közösségi Teret.

A Nemzeti Kulturális Alaptól nyert 2.204.775 Ft támogatásból teljesen modern stílusban rendezték be a könyvtárat. A svéd, illetve a dán üzletláncokból szerezték be a bútorokat, kiegészítőket. A pályázati forrást a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Könyvtárellátási Szolgáltató Rendszer állami támogatásából egészítette ki a Verseghy Ferenc Könyvtár.

Amikor 2017. október 19-én beléptem a könyvtárba, ott szinte olyan kép fogadott, amit legutóbb májusban, a dániai utazásomkor láttam. Modern bútorok, merész színválasztás, letisztult könyvállomány. Így lehetne leginkább összefoglalni a benyomásokat.

A megnyitóra érkező, korábban rendszeres olvasók ámulatát öröm volt nézni. Szinte félve ültek rá a vadonatúj székekre, a gyerekeket is biztatni kellett, hogy nyugodtan heveredjenek le a babzsákokra, azért vannak. A legapróbbakat saját birodalom várta, színes kis asztalokkal, székekkel, alacsony polcokkal, nekik való új mesekönyvekkel.

Az anyagi forrás önmagában nem lett volna elég, hangsúlyozta Bartus Gábor intézményvezető a beszédében. Kellett hozzá a település közösségének összefogása is, akik sokszor önkéntes munkában, szabadidejükben dolgoztak, hogy megszépüljön a hely.

Az ünnepségen Dr. Bene Ildikó országgyűlési képviselő – aki maga is aktív könyvtárlátogató -, szívből jövően beszélt az olvasás értékéről. A gyerekekkel közös esti mese olvasása meghitt családi percei alapozzák meg a későbbi olvasni szerető, iskolában könnyebben tanuló fiatalt, a majdani sikeres felnőttet.

Egymástól függetlenül szinte ugyanazokkal a gondolatokkal készültünk az megnyitóra. Képviselő asszony szavaira rímelt az általam kiválasztott Müller Péter idézet:

„Olvasni nem azért érdemes, hogy műveltek, hanem hogy gazdagok legyünk. Egyetlen életünkben sok életet élhetünk. Megtapasztalhatjuk, mi a hatalom, a bukás, a magány, a születés és a halál; egy férfinak milyen nőnek lenni, és fordítva, egy nő átélheti a férfilélek titkos érzéseit és gondolatait. Láthatod, hányféle hiedelem mozgathat egy embert, leleplezheted hazugságaidat, és fölfedezheted a saját életed értelmét.”

Idén ezt volt a negyedik település, ahol részem lehetett ebben a felemelő élményben. Leírhatatlan érzés látni, ahogy egy kis alföldi községben a XXI. századi Európához méltó színvonalú könyvtári szolgáltatáshoz jutnak a lakosok.

Kollégáimmal folyamatosan azon dolgozunk, hogy ezt a számot tovább növeljük, hiszen egy megújult, tiszta környezetbe, új bútorok és könyvek közé szívesebben jönnek be az emberek. A sok pakolásnak, selejtezésnek, szervezésnek idénre még nincs vége, hamarosan egy újabb kistelepülés gyermekeinek okozhatunk örömet egy óriási Könyvtármacival.

A cikk megjelent: Kaptár, XXVI. évf. 3. sz. p. 1-2.